Egyik korábbi szösszenetemben megígértem, hogy részletesebben is kifejtem véleményemet a Manchester Unitedről. Egy héttel a BL-döntő előtt erre keresve sem találhattam volna jobb alkalmat.

A MU a világ legkomplettebb csapata. Klubvilágbajnok, két éve veretlen a BL-ben, triplázott a világ legerősebb bajnokságában. Kapusposzton hosszas keresgélés után – volt itt Taibi-, Barthez-féle tévelygés is – megtalálta Schmeichel utódját Van der Sar személyében. A 40-hez közelítő holland nemcsak a mérkőzésenkénti egy-két bravúrt hozza, hanem lábbal is ügyes, bármikor ötödik hátvédként is használható. Hosszabb sérülése esetén komoly bajba kerülne a United, de egy-egy meccsen Kuszczak és Foster is képes beugrani – utóbbi oroszlánrészt vállalt a ligakupa megnyerésében. Érzésem szerint a következő idényben Ferguson megnézi, mennyit fejlődnek majd a most másod- és harmadhegedűsök – a lengyel érzésem szerint sosem lesz a manchesteriek első számú kapusa, nem az a szint –, és végszükség esetén a Manchester szétnéz majd a piacon, mert komoly kapuvédő nélkül több mint 60 meccset nem lehet egy évben sikerrel megvívni.
A védelem az a csapatrész, amelyben a Manchester United kimagaslóan a világ legjobbja. Volt ugye egy 14 meccses góltalansági csúcsa a Premier League-ben, a BL-ben pedig a tavaszi hat meccsén négyszer nem kapott gólt, az ötödiken az Arsenal ellen is csak 11-esből. Pedig mondjuk az Interrel szemben Milánóban erősen felforgatott hátvédsorral játszott. Rio Ferdinand játékintelligenciája, labdabiztonsága alapján középpályás vagy csatár is lehetne, Vidics fanatizmusa és gólerőssége szinte példátlan a világon. Nem véletlen, hogy a Manchester United idénybeli egyetlen komolyabb vereségét (1-4 otthon a Liverpool ellen) úgy szenvedte el, hogy csapatjátékban nem maradt alul, hanem a szerb egyéni hibái kellettek a komoly kudarchoz.
Evans részfeladatok megoldására képes, a balhátvéd Evra egy szint alatt szinte sosem játszik, O’Shea igazi ereje sokoldalúságában rejlik, hiszen ő a hátvédsor bármelyik posztján bevethető. Alacsonyabb szinten, de ugyanez igaz Brownra is, de ő szinte az egész idényben sérüléssel bajlódik. A jobbhátvéd poszt lehetne az Achilles-sarok, mert a tinédzser Rafael inkább támad, mint védekezik, G. Neville felett pedig eljárt az idő, sérülékenyebb, lassabb, mint fénykorában, érzésem szerint ő az öltözőben nagyobb segítséget jelent már, mint a pályán.
Ferguson mester zsenialitása abban is rejlik, hogy a szívéhez nőtt kedvenceitől is megválik, ha már nem United-szintűek – az 1999-ben a Bayern elleni fináléban játszó csapatból Phil Neville és Butt még az Evertonban vagy a Newcastle-ban még meghatározó ember, de a mai MU-ból nem hiányzik –, az meg külön hosszú viták tárgyát képezhetné, hogy David Beckham beférne-e a mai legerősebb Manchester Unitedbe. (Szerintem nem.)
G. Neville mellett Scholes és Giggs maradt a dicső múltból. A két középpályás korábban szinte mindig együtt volt a pályán, ma kettős szerepeltetésük luxus lenne. Scholes játéka rakkolósabb csapat ellen életveszély, hiszen védekezésben már sok hasznot nem hajt, de még mindig oda rúgja a labdát, ahová akarja. Giggs középre hozatala, úgy gondolom, a szezon legnagyszerűbb edzői húzása. A walesiről azt mondták fénykorában, hogy nehezebb elkapni, mint Kaliforniában a náthát, mára önmagához képest gyorsasága megkopott, de egy olyan emberre hasonlít, akinek ha megsérül az egyik érzékszerve, automatikusan pótolja azt egy másikkal. Nem véletlenül lett Angliában az idény legjobbja.
Hargreaves hiányában Carrick, Fletcher és Anderson végzi a kulimunkát, de képességeikre jellemző, hogy ők a világ nagyon sok élcsapatában támadó középpályások lehetnének. Parkot és Rooneyt (!) a középpálya és a csatársor bármelyik pontjára lehet állítani, szerintem mindkettőjük legjobb idényét futja, elöl pedig a többiek, Berbatov, Cristiano Ronaldo és Tévez más-más típusú játékosok, de mindannyian győztes mentalitással felvértezve. A csapat egyensúlyának érdekében a négy-öt kiváló támadóból persze kettő-háromnál több egyszerre nem lehet a pályán, de ez, attól eltekintve, hogy Tévez a kevés játéklehetőség miatt távozna, nem szült komolyabb feszültséget.
Ferguson megértette, és futballistáival megértette, hogy ki mikor és miért játszik és miért nem, az pedig külön szakmai bravúr, hogy az egyetlen Nani kivételével más komoly csalódást nem okozott. A MU, bármennyire is tele van ragyogó egyéniségekkel, csapatjátékban még erősebb, mentális képességeikről pedig elég annyi, hogy ebben az idényben tíz különböző játékos rúgott egy góllal megnyert mérkőzésen győztes találatot. (Például a talonból előhúzott 17 éves Macheda két bajnokit is eldöntött.)
Nyugodtan állíthatom, hogy a világ leggazdagabb és legerősebb játékoskeretével a Manchester United rendelkezik. Hogy Európa legjobb csapata-e, az persze csak egy hét múlva, Rómában derül ki.