Hiába rúgott 29 gólt a BL 2008–09-es idényében, hiába küldte haza tavasszal egy ötössel a Lyont és négyessel a Bayernt, a Chelsea ellen csupán 0-0-s döntetlenre futotta a Barcelona erejéből hazai elődöntőjén.

Az okokat persze mindenki másban látja. A 95 ezer néző nagy része szerint – már akikkel beszéltem – bár a Barcelona játéka bár folyamatos volt, de nem volt elég gyors, és bizony a katalánoknak azzal a gondolattal is meg kell barátkozniuk, hogy egy angol élcsapat ellen nem tudnak öt-tíz gólhelyzetet kidolgozni, hanem csupán hármat-négyet, abból pedig kedden egyetlen gól sem született.
Egy taxisofőr véleménye az volt, hogy a Barcelona kimagaslóan legjobb játékosát, Messit végig kontroll alatt tartotta a Chelsea, a BL-ben már nyolc gólt szerző argentin nem tudott egy az egy ellen párharcot nyerni, mert mindig két-három védővel találta magát szembe. Guardiola, a katalánok edzője így vélekedett: „A Chelsea nem futballozni érkezett ide, hanem megölni a játékot. Nehéz olyan csapat ellen játszani, amely fizikailag ennyire képzett, erőlteti a párharcokat, de minden játékosának gondolata a gól elhárításán jár.” Xavi mondandójának lényege, hogy a mérkőzés egyetlen pozitívuma az: nem kaptak gólt, ennyi helyzete Londonban is lesz a Barcának, mint volt a Nou Campban, csak ezeket ki kell majd használni. Az eredménynél nagyobb probléma, hogy Puyol eltiltása, Márquez pedig súlyos sérülése miatt nem játszhat a visszavágón. A legkeserűbben Yaya Touré fogalmazott: „Ne szépítsük, számunkra az eredmény csalódás. Óriási bravúr kellene a továbbjutás kiharcolásához, de még mindig nem adtam fel azt az álmomat, hogy testvéremmel, az Arsenalban játszó Kolóval egymás ellen küzdünk majd a BL döntőjében.”
A londoniak persze örülnek. Hiddink mester csapata taktikai érettségét méltatta, Terry elsősorban a kapuvédő Petr Cechet, illetve a széleket már a középpályán lezáró Essient és Maloudát dicsérte. Valamennyi – legyen az spanyol, angol, francia vagy éppen magyar – újság a mezőny legjobbjának a cseh kapust látta. Hol van már az az idő – pedig csupán két hete volt – amikor az angolok azt állították: a 27 esztendős Cech túl van már a zeniten, esetleges pótlásáról gondoskodnia kell a londoni csapatnak.
Cseh riporter kollégám amiatt volt büszke, hogy egy héten belül háromszor nem kapott gólt a tavalyi Eb-n a válogatottban a törökök elleni sorsdöntő meccsen is bizonytalankodó hálóőr. Egy másik kollégám azt emelte ki, hogy noha a Barcelona keretében 19, a Chelsea-ében 20 válogatott játékos szerepel, utóbbi csapatból öten is hazájuk válogatottjának csapatkapitányai, azaz vezéregyéniségei. Terry az angol, Ballack a német, Cech a cseh, Drogba az elefántcsontparti, Essien pedig ghánai nemzeti tizenegy karszalagos embere.
A spanyol lapok osztályzatai csalódásról tanúskodnak. Márquez és Eto’o például az egyik lapnál értékelhetetlen (–) kalkulust érdemelt ki, a Barca legjobbjának Valdés kapust és Iniestát látták. Általános vélemény szerint a Chelsea-ből csupán Lampard okozott csalódást (érdemjegye a már említett lapnál szintén –), akivel nem is tudom, mikor fordult az elő, hogy nem sérülése, hanem teljesítménye miatt kellett a Kékek klubmeccsén lecserélni.
A Barcelona egyébként zsinórban harmadik BL-elődöntőjén játszott otthon 0-0-s döntetlent. Csak amíg 2006-ban a Milan elleni idegenbeli 1-0 után ez elég volt a döntőbe kerüléshez, tavaly a hazai gól nélküli döntetlen követően Manchesterben 1-0-ra kikapott a katalán sztárgárda a Unitedtől. És bár ahogy a Bob herceg című operett dala is mondja: Londonban, sej, van számos utca, a Chelsea-nél úgy vélik, a Fulham Roadon lévő Stamford Bridge nagyon hasonlít a Sir Matt Busby Wayen elterülő Old Traffordra.