A riportereknek leggyakrabban feltett nézői kérdés: és Ön/Te kinek szurkol(sz)? A kérdező a válasz előtt egy dologban biztos, hogy nem az ő csapatának, mert a múlt héten is mit mondott a kommentátor a MU/Juventus/Barcelona/Bayern csapatáról stb.
Ilyenkor hallatlan türelemmel magyarázom, hogy amikor én gyerek voltam, és szurkolni kezdtem, mi, magyarok nemcsak nézői, hanem aktív szereplői voltunk az európai kupasorozatoknak. Ezért bár a Bajnokok Ligájában korszakonként csodálom az AC Milant, a Real Madridot, a Liverpoolt, az Ajaxot, érzelmileg egyikük sem ragadott meg annyira, hogy nyugtalanul aludjak, ha valamelyikük vereséget szenved.
Más a helyzet a magyarokkal. A mindenkori bajnok mindenkor lázba hoz, bár a BL-ben csak egyszer, 1995–96-ban szerepelt hazánk kirakatcsapata, a Ferencváros. Az Ajax, a Real Madrid és a Grasshoppers elleni meccsekkel kapcsolatban mindenkinek van valamilyen élménye, hiszen ahogy a sportközhely módja, futball-lázban égett az egész ország.
Magyar játékosok persze külföldi csapatokban is előfordulnak, és ilyenkor bár nem kötelező szurkolni annak a bizonyos – néha esetleg egyáltalán nem szimpatikus – gárdának, azért a mieinket nézve, csak nagyobbat dobban az ember szíve. Magyar edző sohasem dirigált a Bajnokok Ligájában külföldi csapatot, játékvezetőink közül viszont Puhl Sándorért, Vágner Lászlóért vagy Kassai Viktorért izgulhattunk, már amennyire egyáltalán egy szurkoló szimpatizál egy játékvezetővel. Puhl ebben a műfajban is feljutott a csúcsra, hiszen az 1997-es Dortmund–Juventus finálét dirigálhatta, sőt a BL első hivatalos játéknapján, 1992. november 25-én a négyszer is világ legjobbjának választott bíró sípjelére indult a Rangers–Marseille mérkőzés. Ugyanezen a napon debütált az akkor még nyolccsapatos BL-ben az első magyar játékos is, Disztl László az FC Bruges mezében feszített a CSZKA Moszkva elleni győztes mérkőzésen.
A Ferencváros hat csoportmérkőzésén Hajdú, Nyilas, Lisztes, Albert, Vincze és Kopunovics szerepelt minden mérkőzésen, közülük Lisztes, Nyilas, Albert és Vincze egyaránt két gólt lőtt, és ezzel még ma is holtversenyben magyar BL-gólcsúcstartók. (Vincze Ottó mindmáig az egyetlen hazánkfia, aki egy találkozón kétszer is betalált a BL-ben, a Grashoppers elleni idegenbeli összecsapáson.)
Albert a Real Madrid, Nyilas az Ajax kapuját vette be, de szerzett már gólt korábbi BL-győztes ellen Szabics Imre és Juhász Roland is. Szabics – akinek szintén két Bajnokok Ligája-találata van, és aki a Sturm Graz és Stuttgart színeiben összesen 15 mérkőzésen szerepelt – a MU ellen volt eredményes 2003 őszén, míg Juhász a mindmáig utolsó magyar BL-találatot jegyezte a Milan ellen a San Siróban 2006. november elsején. (Más öröme nem volt a hátvédnek, mert csapata, az Anderlecht 4-1-re kikapott és nyeretlenül esett ki csoportjából.)
Az FTC 1995-ös „hősei” közül később Telek András a szlovák Kosice, Hrutka János pedig a német Kaiserslautern színeiben játszott négy mérkőzést az elitsorozatban. Hrutka az utolsó magyar játékos, aki piros lapot kapott, méghozzá a Bayern München elleni negyeddöntőben 1999-ben. Rajta kívül az eindhoveni Fehér Csabának adatott meg, hogy negyeddöntőt játsszon, két éve a PSV színeiben helyt is állt a Liverpool ellen az Anfield Roadon, ám együttese kiesett. Bodnár László az egyetlen magyar, aki három idényen keresztül is ugyanabban a csapatban szerepelt a Bajnokok Ligájában. A ma Salzburgban profiskodó egykori debreceni 2000 és 2003 között az ukrán Dinamo Kijev színeiben kilenc mérkőzésen lépett pályára. Egykori BEK/BL-győztes csapatban szerepelt a Portóban Lipcsei Péter egy, a tragikus körülmények között elhunyt Fehér Miklós pedig három alkalommal.
Ők különböző időszakban szolgálták a portói Sárkányokat, ellentétben Király Gáborral és Dárdai Pállal. A magyar duó Berlinben főszerepet vállalt a Hertha 1999–2000-es meneteléséből, a kapus tíz, a középpályás öt mérkőzésen erősítette a Herthát. Ki hinné, hogy a mieink közül a legtöbbször Korsós György hallgatta a BL himnuszát? 22 mérkőzésen lépett pályára a Sturm Graz és a Rapid színeiben. Ebben az idényben a PSV-ben szereplő Dzsudzsák Balázsért és az Anorthoszisz kapusáért, Nagy Zoltánért izgulhattunk, csak a csoportmérkőzéseken. (A liverpooli magyarok a nevezettek között sem szerepeltek.)
A helyzet jövőre sem lesz rózsásabb, hiszen bár Juhász az Anderlechttel vagy Bodnár a Salzburggal bajnok lehet, ez a két együttes előbb a selejtezőben kell hogy bizonyítson, tetejébe úgy hírlik, sem Juhász, sem Bodnár nem marad jelenlegi klubjánál. Reális esélye Dárdainak van arra, hogy tíz év után ismét BL-meccsen fusson ki a pályára a Hertha színeiben; persze az lenne az igazi, ha a magyar bajnok Debrecenért, Újpestért izgulhatnánk 2009 őszétől.
