Méltatlanul kevés szó esik a Chelsea–Barcelona BL-elődöntő kapcsán Essien és Iniesta káprázatos góljairól, és sokkal inkább egy norvég pszichológusra, a meccs játékvezetőjére, Tom Henning Övreböre emlékeznek, még azok is, akiknek saját maguknak kellene pszichológushoz járni.
Furcsa mód, a több mint 40 ezer néző angol része, ha nem is megnyugodva, de beletörödve vette tudomásul a Chelsea kiesését. Hozzáteszem, hogy Angliában már kicsit lúzercsapatként emlegetik a dél-londoniakat, hiszen az elmúlt hat évben ötször kerültek be a BL elődöntőjébe, de onnan csak egyszer jutottak tovább a fináléba, amit aztán büntetőkkel el is vesztettek. (Tavaly óta Manchesterben a legdivatosabb nyomott póló az elcsúszó John Terryt ábrázolja, alatta a szokásos szöveg a táblán: Wet, wet, wet (Síkos gyep).
A televízióban jeles szakértők boncolgatták a mérkőzésen történteket, abban mindenki egyetértett, hogy a Chelsea 180 percen keresztül rákényszerítette akaratát a Barcelonára, amely csak kettő percig állt továbbjutásra a párharc során. Maga Guus Hiddink nem akart a mérkőzést követően forró fejjel nyilatkozni, hideg fejjel viszont nem tudott. A Chelsea mestere elmondta, nem arról van szó, hogy a norvég játékvezető egy vitatható ítéletet hozott, hanem négy 11-esgyanús szituációban sem ítélt büntetőt, amelyből három egészen bizonyosan jogos lett volna. Egy mellékmondattal bírálta saját csapatát is, hiszen a második gólt nem sikerült együttesének megszereznie, még emberelőnyben sem. Hiddink honfitársa, az ugyancsak holland Ruud Gullit – a klub korábbi játékosa, majd edzője – szakkommentátorként úgy vélekedett: nonszensz, milyen ítéleteket hozott a bíró, de egy olyan kvalitású csatárnak, mint Drogbának, aki Barcelonában és Londonban is egy-egy ízben a kapussal állt szemben, egyik helyzetét értékesíteni kell.
A britek persze kinyomozták, hogy Övrebö, aki a 2006-os Barca-győzelemmel végződött mérkőzésen a tartalékjátékvezető volt, a tavalyi Eb-n több téves ítéletet is hozott az olasz–román mérkőzésen – gondoljunk elsősorban Toni visszavont góljára – nem alkalmas ilyen feladat ellátására. A norvég bíró vélhetőleg ebben az idényben már nem vezet BL-meccset, meglepő is lenne, ha ő kapná a döntőt, de könnyen lehet, hogy szerdai ténykedésével kiradírozta magát a vb-re készülő keretből. Noha Hiddink és a csapatkapitány Terry is megérti Drogba viselkedését, az angol játékvezetők és tudósítók nem ilyen emberségesek.
A lecserélt Drogba, mint ahogy azt nyilván sokan látták, mint egy őrült mallorcai turista, papucsban vágtatott a játékvezető felé, már a pályán megfenyegette, a kamerákba trágárságokat üvöltözött, majd az öltözőfolyóson szemtanuk állítása szerint a falat ütötte a bíró feje mellett. Övrebö jó pszichologóshuz hasonlóan, szemrebbenés nélkül tűrte, de csak több órával a mérkőzés lefújása után tudta elhagyni a stadiont. A barcelonaiak a futball igazságáról beszéltek, Guardiola mester egyetlen vitatott szituációt sem tudott pontosan megítélni, vagy fogalmazzunk diplomatikusan, ha már ő is úgy fogalmazott, a saját csapatával volt elfoglalva. Kiemelte a katalánok küzdenitudását, azt, hogy tíz emberrel is többet birtokolták a labdát, mint a Chelsea és hogy 180 percig végig gólra törően futballoztak.
Persze napvilágot láttak összeesküvés-elméletek is. Bosingwa, a Chelsea jobbhátvédje első felindulásában nem tudta eldönteni, hogy csalónak vagy tolvajnak nevezze a bírót, végül salamoni döntést hozott, mindkettőnek. Hiddink és Graeme Souness, az egykori kiváló BEK-győztes liverpooli játékos, ma szintén szakkommentátor, burkoltan arra célzott, hogy az UEFA-nak nem áll érdekében újra angol házidöntőt nézni és rendezni, mindenki Ronaldo és Messi, azaz a Manchester és a Barcelona álomdöntőjére vár. Megjegyzem, a BEK 55 éves történetében még soha nem fordult elő, hogy egymást követő két évben, ugyanaz a csapat játssza a finálét, most ez mindössze két percen múlott.
Témát szolgáltatott még a keddi Arsenal–Manchester mérkőzés is. Nicklas Bendtner, az Arsenal csatára mattrészegre itta le magát, úgy dobták ki egy szórakozóhelyről, hogy két kezével leesőfélben lévő nadrágját fogta. Azóta persze már elnézést kért.
Arsene Wengert azért birálják, hogy 1996-os érkezése óta csak potom 230 millió fontot költött játékosvásárlásra, míg a nagy vetélytárs Manchester United közel 375 milliót ezalatt az időszak alatt. Fergusonnak persze most nem a pénz a legnagyobb problémája, hiszen az Arsenal elleni elődöntő napján reggel Darren fiának volt felesége és két gyermeke autóbalesetet szenvedett. A skót mágus a szerdai napot a kórházban töltötte, nagyobbik unokája még jelenleg is az intenzív osztályon fekszik és operációra vár.
Neki is jobbulást kívánunk, csakúgy, mint a halálosan megfenyegetett Övrebönek vagy az idegileg kissé megviselt Drogbának.