Hihetetlen, felejthetetlen, minden idők legjobbja. Ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették London-, Anglia- és azt hiszem, Európa-szerte a keddi Chelsea–Liverpool BL-negyeddöntőt.
A 4-4-es végeredmény, a játék szédítő tempója, az óriási fordulatok és a nyolc gól csalta elő a Gr8eatest, azaz a legnagyobb kifejezést a szigetországi tollforgatókból.
A 3-1-es hátrányból induló Liverpool az első csapást már a találkozó előtt elszenvedte, hiszen másfél órával a kezdés előtt Steven Gerrard civilben sétafikálgatott a Stamford Bridge gyepén, ezzel azt is jelezve, hogy szeretne játszani, és azt is, hogy nem tud. Ágyéksérülése egyébként annyira krónikus, elképzelhető még április 22-én, az Arsenal elleni sorsdöntő bajnokin sem lesz bevethető.
Ennek ellenére a Liverpool 2-0-s vezetést szerzett; Guus Hiddink, a Chelsea mestere majd felrobbant a dühtől. A sajtótájékoztatón elmondta, hogy főleg a koncentrációt és az agresszivitást hiányolta fél csapatától, és eldöntötte, cserélni fog. A holland szakvezető elmondása szerint a tapasztalatlan edzők ilyenkor védőt hoznak be, hogy tartsák a még továbbjutást jelentő eredményt, ő azonban nem esett ebbe a hibába. Beküldte Kalou helyett a csatár Anelkát a jobb szélre, hogy tartsa meg a labdát, és ha lehet, veszélyeztessen. A francia – aki korábban a Liverpoolban is megfordult – 0-2-nél gólpasszt adott, és remekül játszott.
3-2-re fordítottak a Kékek; ekkor Graeme le Saux, a Chelsea egykori balbekkje – ma szakkommentátor – indiántáncba kezdett a kommentátorállásban, öklét néha a Liverpool-tábor felé rázva. Mindez csak két percig tartott, mert akkor a már Fernando Torrest is nélkülöző Liverpool 4-3-ra vezetett. A harmadik találatot az a Lucas szerezte, aki Gerrard helyén szerepelt, és Benítez szerint a mezőny legjobbja volt. Benítez egyébként dicsérte a Chelsea-t, magasztalta saját csapatát, viszont nem volt megelégedve honfitársa, a spanyol játékvezető, Medina Cantalejo tevékenységével. Sohasem fordult elő még, hogy egy mérkőzésen a Liverpool ellen 29 szabálytalanságot ítéljenek…
A 4-4-es végeredményt az önkívületben játszó Lampard állította be. Hasonló végkimenetelű találkozóra egyébként volt már példa a BL történetében. 2000. szeptember 13-án, a Hamburg–Juventus csoportmérkőzésen 1-0-ra és 3-1-re vezettek az olaszok, majd a Hamburg 4-3-ra fordított, úgy, hogy harmadik gólját az a Hans-Jörg Butt kapus lőtte büntetőből, aki kedden a Bayern hálóját őrizte a Barcelona ellen. A végeredményt a mesterhármast elérő, akkor még Juve-játékos Filippo Inzaghi állította be. De az csak egy csoportmérkőzés volt.
A kieséses szakaszban egy négy évvel ezelőtti Lyon–Werder Bremen 7-2 a gólrekord, és nyilván sokan emlékeznek, hogyan ütötte ki 7-1-re két évvel ezelőtt a Manchester United a Romát. Ezek egyoldalú összecsapások voltak, ellentétben a keddivel, ahol bár egy pillanatra sem állt továbbjutásra a Liverpool, mégis végig vibrált a levegő.
A Vörösök számára marad a bajnokság, meg az emlékezés a 20 évvel ezelőtti Hillsborough-tragédiára. 1989. április 15-én Sheffieldben 96 Liverpool-szurkoló vesztette életét csapatának a Nottingham Forest elleni FA-kupa-elődöntőjében. Húsz évvel később közel 40 ezren emlékeztek minderre a Liverpool stadionjában. Elengedtek 96 vörös luftballont, a Bibliából olvasott fel részletet Kenny Dalglish, a klub egykori játékosa és menedzsere, és 15 óra 6 perckor, a tragédia időpontjában elcsendesedett három város. Olvastam egy interjút egy gyászoló apáról, aki drámai szavakkal emlékezett vissza a történtekre, a rendőrséget a mai napig hibáztatva. Margaret Thatcher akkori miniszterelnök megígérte neki és az országnak is, hogy megszünteti Angliában a huliganizmust, és a Vaslady ezt vasakarattal el is érte.
A Chelsea közben a hét végi Arsenal elleni FA-kupa- és a Barcelona elleni BL-elődöntőre készülhet. Hiddink figyelmeztetett, hogy bár a Barcelona eddig bámulatosan menetelt, még nem találkozott angol csapattal. A Chelsea képes lehet megfékezni a katalánokat, bár a Messi semlegesítésére kiszemelt Ashley Cole sárga lapjai miatt nem játszhat majd a Nou Campban. S miközben London déli felén a Vörösök és a Kékek csatájának utózöngéivel vannak elfoglalva, a főváros északi részén már az latolgatják, képesek lesznek-e az Ágyúsok elsüllyeszteni a Sárga Tengeralattjárót. Az Arsenal–Villarreal negyeddöntő az ékes példa arra: a show-nak folytatódnia kell.
