Boldogult ifjúkoromban rajongtam Ötvös Csöpiért. A Pogány madonnából Borbély Zoltán barátommal még ma is fejből felmondunk párbeszédeket, de azt sose gondoltam, hogy Az elvarázsolt dollár című filmnek akár főszereplője is lehetek.

1996-ban Portóba utaztam a helyi együttes Milan elleni Bajnokok Ligája-meccsére. Akkor még eurónak se híre, se hamva nem volt, de a zsebemben az akkori hivatalos luzitán fizetőeszköznek, az escudónak sem. A Magyar Televízió biztosított viszont 300 dollárt. A szállás két éjszakára 180 dollár, a maradék pedig az úgynevezett dologi költség, költőpénz.
Nyilvánvalóvá vált, már a reptéren váltanom kell, hogy be tudjak jutni a városba. Ez a feladat még a múlt században is megoldhatónak tűnt. Kétszáz dollár bekacsintott egy kis ablakon, és vártam az escudók visszakacsintását. Helyettük azonban két, állig felfegyverzett portugál rendőr érkezett, és egy kis helyiségbe kísért, ahol egy angolul beszélő pénztárosnő is várt rám. Eltették a 200 dolláromat, „No problem”, mondták mindannyian, de ha az embert a portói reptéren két fegyveres udvariasan, ám határozottan elvezeti, akkor az nálam bizony problem. Megmotoztak, átkutatták a csomagomat, majd már miután az alsógatyáimat és a zoknijaimat sem találták gyanúsnak, jöttek a keresztkérdések: honnan szereztem ezt a 200 dollárt, van-e nálam több, és így tovább.
Elővettem a harmadik százdollárosomat, megvizsgálták azt is, majd mind a hármat visszaadták, mondván, ez tulajdonképpen 200 dollár. Kiderült ugyanis – remélem, jól emlékszem –, hogy a háromból az egyiket 1987-ben bocsátották ki. Abban az esztendőben Amerikában több dollárhamisítási botrány is volt, ezért az ezen évjáratú százdollárosokat egyszerűen bevonták. Nem állították tehát, hogy az enyém hamis, vagy hogy én hamisítottam, azt viszont tényként közölték, hogy nincs forgalomban, a Gazdálkodj okosan társasjáték százforintosai is többet érnek.
Örültem, hogy elengedtek, viszont vakartam a fejem, hiszen csak 200 dollárom maradt, amelyből 180 dollár a szállásköltség. Be kell jutnom a városba, majd a meccs után vissza a reptérre, két napig ennem is kellene valamit, mindezt 20 dollárból. A szállodában lesz, ami lesz alapon megpróbáltam beváltani az 1987-es bankót, de ott már mosolyogva adták vissza, ez már nem ér semmit. Viszont közölték, hogy rendkívüli helyzetemre való tekintettel hajlandóak forintot escudóra váltani. Megmenekültem az éhhaláltól.
Budapesten visszavittem az MTV pénztárába a százdollárosomat, a nemzetközisek szeme kikerekedett, majd átnézték a tévé összes százdollárosát, de a forgalomból kivont évjáratúból többet nem találtak. Az elvarázsolt dolláromról soha nem hallottam új hírt. Tévés kollégáim (főleg kolléganőim persze) elhűlve hallgatták a sztorit, és kérdezték, mit éreztem, amikor a rendőrök elvezettek. Én pedig nagyképűen csak ennyit mondtam: ha ismernétek Ötvös Csöpit vagy Kardos doktort, akkor tudhatnátok, hogy a Pogány madonna és Az elvarázsolt dollár című filmek között Bujtor István leforgatta a Csak semmi pánikot is.