Blog

Csak szigorúan szubjektíven

 2009.03.20. 18:24

Pár órával a sorsolás után engedtessék meg nekem, hogy ne a résztvevők sablonos és közhelyszerű nyilatkozataival, vagy a szikár számokkal foglalkozzam a párosítások kapcsán, hanem személyes élményeimet osszam meg nyájas olvasóimmal.

A négy párharcból hármon korábban már megjelent szerény személyem. Az elmúlt öt évben ötször is tiszteletemet tettem Chelsea–Liverpool mérkőzésen, és ezeken a meccseken nem kevesebb mint négy gólt is láttam…
Ha ugyan mindegyik gól volt, hiszen 2005 májusában Liverpoolban Luis García labdája jól láthatóan – pont annál a kapunál volt a közvetítőállásom – nem haladt át a gólvonalon, Lubos Michel mégis megadta, és ezzel kiesett Mourinho csapata. A nagy José ezt a találatot akkor és azóta is ghost goalnak, azaz szellemgólnak hívja. Igaz, a portugál előtte meg azt mondta, nem tudja, milyen érzés elődöntőt veszíteni, és ezt nem az Anfielden fogja megtanulni.
Két megjegyzés még: akkor a bajnokságban 33 ponttal jobban állt a Chelsea a Liverpoolnál, valamint az Anfield játékoskijárójánál Benítez és Mourinho majd félóráig együtt beszélgetve nézte a bemelegítést. Szerintem az azóta eltelt négy év alatt nem dumáltak annyit. Előtte persze volt egy londoni odavágó is, ahol gól nem volt, csak minden idők egyik legnagyobb BL-védése: Petr Cech vetődés közben 90 fokkal elfordult, és ellentétes kézzel paskolta ki a felső sarokból, ha jól emlékszem, Riise lövését. Másnap az egyik lapban megjelent erről egy féloldalas fotó, a képaláírás csak ennyi volt: Isten keze. 2005 szeptemberében tudom, hogy ott voltam egy csoportbeli 0-0-n az Anfielden, még a találkozó műsorfüzete is megvan, de ha pisztolyt szegeznek a fejemhez, akkor sem emlékszem egyetlen említésre méltó jelenetre sem.
2007-ben Liverpoolban láttam Agger cseles szabadrúgásgólját, no meg egy drámai büntetőpárbajt a végén könnyező John Terryvel, tavalyról pedig 1-0-s állásnál Riise meghökkentő öngólja ugrik be, valamint a sajtótájékoztatóra érkező, 80 évesnek kinéző Rafa Benítez.
2004-ben mindkét Porto–Manchester Uniteden jelen lehettem. Az odavágó 2-1 lett a Portónak, nekem nagy kő esett le a szívemről, mert én kardoskodtam, hogy a Viasat3 az aznapi nyolcaddöntők közül ezt adja élőben, a másik három meccsen összesen született ennyi találat. Benny McCarthy gólörömében nagyobbakat ugrott, mint a góljainál; a Manchester tajtékzott, Ferguson nem értette, hogy verhette övéit egy ilyen leértékelt csapat, Gary Neville pedig egészen odáig merészkedett, hogy kijelentette: a Porto játékosai nem férfiak. A balhé abból indult ki, hogy Roy Keane rálépett Vítor Baiára, a kapus pedig addig lent maradt a gyepen, amíg a bíró ki nem állította a manchesteri ikont. A visszavágón Howard kapus olyan suta volt, hogy Costinha elé ütött egy szabadrúgást, aki továbblőtte a Portót, amely később meg is nyerte a sorozatot. José Mourinho olyan ünneplésbe kezdett a partvonal mellett, hogy az akkor még csak 65 ezres Old Trafford közönsége a döbbenettől csupán kukán pislogott.
Ott voltam az eddigi két Arsenal–Villarrealon is 2006-ban. Az elődöntő első meccsét Touré találatával nyerték Wengerék, ez volt a védő első gólja a Highburyben, amelyben nem is rendeztek több nemzetközi kupamérkőzést. A legnagyobb poén persze nem ez volt, hanem az első félidőben pályára lopódzó mókus, aki vígan rohangált, ezzel Arsene Wenger elismerését is kivívta, aki a meccs után elmondta, minden edző csak álmodhat egy ilyen gyors és kombinatív játékosról. A mérkőzés után az angol fogadóirodák 1:10-hez adták, hogy az Arsenal kabalaállata egy mókus lesz.
A drámai visszavágón Riquelme 0-0-nál a hajrában kihagyott egy 11-est, így az Arsenal a BL-ben több mint 900 percet kapott gól nélkül megúszva jutott a döntőbe. Én vásároltam magamnak egy villarrealos ébresztőórát, amely olyan elemi erővel játssza a csapat indulóját, hogy ha beállítom, az egész ház felébred. De ez semmi a fiamnak zsákmányolt trombitához képest, amelynek hangjára fél Zugló összeszalad, ha a hároméves Balázska úgy dönt, hogy belefúj. Azért vettem a szokottnál több csecsebecsét, mert úgy gondoltam, ide többet úgy sem vet a sors.
A kakukktojás a Barca–Bayern, hiszen ilyen mérkőzéseket a BL-ben 1998 őszén rendeztek, jómagam viszont Faragó Richard cimborámmal az év májusában egy huszárvágással kiléptem az akkori BL-jogtulajdonos MTV-ből, és valahogy nem ezekkel a találkozókkal akartak minket visszacsalogatni…
 

A bejegyzés trackback címe:

https://hajdub.blog.hu/api/trackback/id/tr961014783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zvara Zoltán 2009.03.23. 00:16:44

Ez egy nagyszerű Blog és egy nagyszerű kommentátor! Csak így tovább Pista!

Hajdú B. István Blog

Hajdú B. blog
Vigyázat! Hajdú B. István mindenhol ott van és blogol, vlogol, titkokat, háttérinformációkat árul el. Bejárhatod vele a legendás stadionokat és azt is megmutatja, amit akkor sem látnál meg, ha te lennél ott. Olvasd, nézd, kommentálj!

Nézd meg a 2007/2008-as idény összegyűjtött videóit is!

Utolsó kommentek

  • PitonyaTibi: Kedves Pista! Vagy már akkora név a szakmában, hogy respekteddel, befolyásoddal megugraszd a nézet... (2011.03.16. 14:21) Blégy ott 2/20
  • : ez is meghalt... (2010.07.20. 17:24) Blégy ott 2/21
  • Je m'appelle Théo: jó meccs volt a döntő, emgérdemelten nyert az Inter :) (2010.05.22. 23:18) Blégy ott 2/21
  • Cobs: Kedves Hajdu B. Isti:) hallgattam Éhes Gáborral:)) a vitádat a lyon bnayern meccs után..nem nyalo... (2010.04.28. 16:21) Blégy ott 2/21
  • zsoltinho7: negy*nagy (2009.10.24. 23:28) Blégy ott 2/21
  • Utolsó 20
 
süti beállítások módosítása