Vitathatatlan, hogy Mourinho és Ferguson egyaránt edzőgéniusz, bár életkoruk, habitusuk, öltözködésük nagyon is különböző, futballról alkotott véleményük általában nagyon is hasonló. Kivéve, ha egymás ellen mérkőznek.
A piros – pontosabban ördögien vörös – sarokban a szenvedélyes skót, Sir Alex Ferguson. Edzői pályafutása során 41 különböző trófeát nyert, 1986 novembere óta kedden ült 1255. alkalommal tétmeccsen a Man United kispadján. Élő legenda.
A kék – érdekes, hogy igazi nagy sikereit kék csapatokkal, Porto, Chelsea, Inter (?) aratta, aratja – sarokban José dos Santos Mourinho. Aki most már 13 mérkőzéséből csak egyet veszített Fergusonnal szemben. És aki, amikor Fergie első bajnoki címét nyerte a tízből a MU-val, még Gullit nevű kutyájával játszott, nem pedig trénerkedett.
Kedden a 0-0-val végződött Inter–Manchester United BL-nyolcaddöntő után mindketten – külön-külön persze – a szokásosnál hosszabb, majd negyedórás sajtótájékoztatón értékelték a hatalmas érdeklődéssel várt mérkőzést. Szinte ugyanazokat a kérdéseket kapták, és kiderült, mennyire más meccset láttak. Vegyük sorra:
1. Mennyire csalódás a gólnélküli döntetlen?
Sir Alex Ferguson: Nem vagyok elégedett, hiszen az első félidőben meg kellett volna nyernünk a találkozót. Az Old Traffordon egészen más lesz majd a taktikánk, fontos, hogy kulcsjátékosaink frissek maradjanak, így a vasárnapi ligakupadöntőben legalább hét helyen változik majd az összeállításunk. Ne felejtsék el, hogy az elmúlt idényben a Barcelona elleni elődöntő első meccsén sem született gól, ám a visszavágón 1-0-ra nyertünk, és a fináléba kerültünk.
José Mourinho: Nem vagyok csalódott, mert bár az első félidőben agresszívabb és gyorsabb volt a Manchester Untied, de kapusun, Júlio César félelmetes formában védett. A második játékrészben pedig fölébük kerekedtünk. Emlékeztetnék mindenkit, hogy amikor 2004-ben a Portóval BL-t nyertem, a Deportivo elleni elődöntőben otthon 0-0-val kezdtünk, aztán a visszavágón kiharcoltuk a továbbjutást egy 1-0-s győzelemmel.
2. Meglepetésnek szánta, hogy Rooney a kispadon kezdett?
Ferguson: Nem volt ebben semmi meglepő. Rooney sérülése miatt hét mérkőzést hagyott ki, a múlt hét végén játszott először teljes meccset, fizikailag nem bírta volna végig. Nyugodtan mondhatom, hogy a helyén Berbatov fantasztikus teljesítményt nyújtott.
Mourinho: Meglepett persze a döntés, hiszen Rooney remek játékos. Nyilván sérülése miatt maradt ki, no meg azért, hogy a pályára léphessen Park, aki jobban állhatta a versenyfutást Maiconnal. Ezen a szinten az, hogy Giggs, Berbatov vagy Rooney a csatár, szinte mindegy, egyformán magas szintű játékosok.
3. Hogyan értékeli az aranylabdás Cristiano Ronaldo és az alig 18 éves, első BL-mérkőzésén szereplő Santon párharcát?
Ferguson: Maximálisan elégedett vagyok Ronaldóval, óriási munkát végzett, szokásos erényeit csillogtatta. Santonon látszik, hogy tehetséges futballista, aki szép jövő előtt áll.
Mourinho: Santon bebiztonyította, hogy több mint tehetség. Elégedett vagyok vele, nyugodtan futballozott főleg a második félidőben, és bátran vállalta még az egy-egy elleni csatákat is Ronaldóval.
Jöjjön talán a legérdekesebb:
– Mister Ferguson, Mourinho az olasz televízióban az előbb az nyilatkozta, hogy csapnivaló volt a játékvezetés.
– Ha José azt mondja, akkor úgy is van (gúnyos mosoly a szájszegletben, ironikus hangvétel). A játékvezető csodásan tette a dolgát, elsőrangú bíró, ez nem is vitás.
– Mister Mourinho, Feguson az előbb azt mondta, hogy fantasztikus volt a játékvezetés.
– Ha ő mondja, biztos így volt (cinikus mosoly a szájszegletben), én csak azt kívánom, hogy két hét múlva a visszavágó bírája annyira kedvezzen a vendégegyüttesnek, mint most, mert akkor egészen biztos, továbbjutunk.
Csűrhetik, csavarhatják, csűrhetjük, csavarhatjuk, a végeredmény 0-0 lett, de ez a két edző tényleg nem semmi.
