A jövő heti dupla londoni Bajnokok Ligája-elődöntő előtt, a sors akaratából és Gera Zoltán hathatós segítségével, bemelegítésként a Stamford Bridge-en tekinthettem meg a Chelsea–Fulham délnyugat-londoni rangadót.
Mindenki roppant kedves volt, noha a jegyem színéből rögtön kiderült, vendégszurkoló vagyok. Így kérdés nélkül mutatták, hogy melyik kapun juthatok be a stadionba. A pénztárak különben már ki sem nyitottak, de egy figyelemfelhívó táblán a figyelmemet valóban felhíva azt állt, hogy a szerdai, Barcelona elleni mérkőzésre még lehet tikettet venni; bevallom, ezen kicsit meglepődtem.
Ennél már csak az lenne nagyobb meglepetés, ha nem lenne telt ház. A női szurkolók klubhovatartozástól függetlenül azon berzenkedtek, hogy az angol pályákon milyen kevés számukra az illemhely, így ott sorba kell állni. (Férfivécéből több is van, ráadásul talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a teremtés koronái könnyebben vissza tudják tartani.)
Nem kevés némettel találkoztam, akik csalódottan vették tudomásul, hogy noha az előzetes hírekkel ellentétben Hiddink nem pihenteti fél csapatát – rebesgették, hogy Drogba, Essien és Malouda nem ölt szerelést –, Ivanovics és a germán Ballack a padon kezd. Fél órával a kezdés előtt a Chelsea indulója szólt, minden sort a himnuszból más szurkoló énekelt el: dalra fakadt itt tetovált nehézfiútól kezdve biztonsági őrökön keresztül ázsiai vendégmunkás is. Végezetül a Blue is the colour kezdetű nótát a Sky Sports riportere zengte el, még a szigorú énektanárok szerint is jó négyesre. (Belegondolok, Magyarországon milyen visszhangja lenne, ha mondjuk Faragó Ricsi rázendítene a Hajrá Fradira vagy jómagam vezényelném az Azért is hajrá, Vasas, Angyalföld kórust.)
Ezt követően a kivetítőn felidézték a négy évvel ezelőtti Chelsea–Barca 4-2-es meccset, amelyen a továbbjutást érő gólt az a John Terry szerezte, aki szombaton négyszázadszor játszott a Kékeknél. A róla szóló klip megtekintése után a csapatkapitányt a gyepen is köszöntötték, igaz, a Fulham-drukkerek nem épp a dicsőségét zengték ekkor. A meccs kezdetekor mindkét tábor ugyanazt az Only one team in Fulham kezdetű nótát fújta, utalva arra, hogy ebben a kerületben csak egy csapat létezik, az övék. (A Chelsea pályája a Fulham Roadon terül el.)
A két tábor aztán végig cukkolta, verbálisan inzultálta egymást, de ebben nem a fiatalok, hanem a 40-es, 50-es korosztály járt az élen, néha felállva vagy az elválasztó kerítésre mászva. A biztonságiak mosolyogtak, ők tudták, ez benne van a játékban, tettlegességig úgyse fajul az ügy. Tíz perc alatt esett három gól, kettő itt, egy ott, úgyhogy az első negyedórában mindenki megjárta a mennyet és a poklot is. Gera a fulhamesek között egyébként népszerű, nevét a legtöbb rajongó még helyesen is ejti, de nem értik, miért nem játszik képességeihez méltóan, hiszen játékintelligenciájával és technikai tudásával ebből a csapatból neki mindig ki kellene magaslania. A legnépszerűbb Danny Murphy és a harcos jobbhátvéd Pantsil, utóbbiról több nóta is szólt a 90 perc során.
Egyébként ha már a muzikális élményeknél tartunk, gyorsan megtanultam a "Milyen csend van a Bridge-en" népi ihletésű strófafüzért, amelynek végén jól hallhatóan pisszegni is kell, ezzel jelezvén, hogy a Chelsea-drukkerek alszanak. Nem kevesen a 30 évvel ezelőtti magyarországi fílinget idézték, hiszen amíg nézték a mérkőzést, kisrádión hallgatták a körkapcsolást a többi pályáról. Majd mindkét dél-londoni csapat drukkerei fütyülni kezdtek, amikor megjelent a kivetítőn, hogy vezet az észak-londoni Arsenal a Portsmouth otthonában. A szünetben a német turisták kedvére tett Hiddink Ballack behozatalával, előttem viszont egy szerb válogatott mezbe bújt Fulham-szurkoló teljesen meghasonlott, mert a Chelsea-be beállt Ivanovics is. Megtapsolni nem merte, de stikában azért lefényképezte.
A Chelsea szerdára tartalékolva, takarékos játékkal simán 3-1-re verte kerületi vetélytársát, hiszen minimum két klasszissal jobb csapat, de a fulhamesek végső dalából az is kiderült, hogy lehet bárhol, bármikor, bármennyi is végeredmény, a Fulham a Chelsea-t előbb-utóbb megfogja b…ütykölni…
Este a Barca a Real elleni 6-2-vel jelezte, hogy szándékai szerdán hasonlóak.
